Album: Az ébredés útján

A véred Elveszíthetem itt a szívem Ha szétfeszít ,amit nem hittem Volna én sem el, ha csak mondják A szart feléd, felém mindig ontják De nem állítja meg szavam a kényszer Erős karma sem, ha nem vész el Rabruhák helyett erős vértet Húz a szív, ha kell és megérted… Jó ,ami jó és fáj az ,ami fáj De dobogni neki mindig muszáj Mert… Aki nem akar adni magából Az dob el mindent magától Csak a szeretet ment meg téged Ha a világ szennye venné a véred… A korrupt ,erőszakos rendőrök Aki jót akart az is megcsömörlött Meg a hatalommániás tőzsdecápák A bűnözőkkel itt a kört bezárják Ha nem szeretsz igazán Nem is élsz igazán Mert...

Az ébredés útján Látom a sok hülyét aki ellenem össze-vissza béget Talán egytől-egyig a tudatlanság népes klubjába léptek Amíg elkerülnek én szánakozva és mosolyogva állok De amit nem tudok kivédeni, azért triplán visszavágok Az emberi lény programja hibásan fut persze Nem tudom még hol az igazság és azt sem szerethetsz e De ami belül éget azt nem olthatja el az önpusztítás Ezért csak az igazi, tiszta szeretet jelenthet megváltást És Az Hogy.. Mindig az ébredés útján járok Ami néha túl rögös, néha túl sok az árok De van még erőm újra belátni merre Nem visz jó úton fekete részem elve Mindig az ébredés útján Csak néha az ösztönök máglyáján

A mi forradalmunk Köszöntünk téged a klubban! A szabad elmék között vagy Talán a cél felé útban Az is fontos, hogy nyomot hagyj És jobbra fordítsd amit tudsz Erőszak nélküli harccal Ha még több a fényünk te sem buksz A sárba arccal Most ez a mi harcunk A mi forradalmunk Meg kell, hogy mentsük a jövőt Mert csak is mi formáljuk Ha sosem hagyjuk Hogy eltaposson egy erő Megkopott szép mesék könyve A történelem nekik ennyi Hiába hullt vére, könnye Oly sokaknak, hogyha veszni Hagyjuk amit nekünk adtak Lehet, hogy fényből fakadtunk De könnyen sötétben ragadhat Aki nem érti meg a harcunk Fáj látni mennyit tehetnénk Ha a rossz dumát meg nem ennék Struccpolitikus zombi elmék De az ő nevük is csak termék Mit teszel? Mondd el!

Legyen idegen! Annyira remélted Hogy egy az ami éltet Azzal aki féltett Mégis megélted Azt,hogy a telefonod száma él Mégis a magány csak aki elér Mert belül a seb úgy zárhat el Mint a vasbetonfal,de nincs vétel Mielőtt megőrülnél,előbb gondold csak át! Aki beléd újra kést döfne Amikor egy szó is legyőzne Nem olyan aki ébren is álom Kelned kell,sajnálom Aki beléd újra kést döfne Amikor egy szó is legyőzne Hagyjon már végre hidegen És legyen újra idegen! Így talán érted Hogy hamis képet Miért kár mutatni És felkutatni Azt kell szerintem,aki megért Megöli a magányt és szerelemért Nem az érdekek harcába indul A diplomataszeretet mindig elpusztul Ha van eszed Már legközelebb Nem vághat át

Néha Voltam már én is a legjobb valakinek és fordítva Aztán meg az ajtót basztuk egymásra úgy ordítva Mintha egy pillanat alatt felégett volna a világ Pedig ez csak bennünk történt ,de ami megmart igazi láng Talán még tudnék hinni a valódi mesékben Hogyha akarsz és tudsz győz meg, vagy szimplán csak érts meg Hát jöjjön most valaki Aki ismét felfedezi Azt ami jó bennem Csak ő is úgy kelljen Mert Néha Szar Egyedül Néha Köszönöm, hogy mellettem ,és velem van sok jó ember Remélem ,hogy viszonozni tudom nekik én is ezerszer Hogy tőlük mindig félig megteltnek érzem a korsót Nem vagyok beteg ,elveszett ,csak néha egy-két dolgot... Másként látok, hogy ezzel önmagam lehessek De nekem is kell egy társ és ,hogy igazán nevessek

Aki érdekel Néha a gyomrom kifordul már a szerelmes daloktól De máskor én is azt üvöltöm neked teli torokból Hogy mennyivel édesebb és szebb ez az élet, hogyha van Olyan aki mellett én is elviselem magam Talán még földhöz vágna, ha csalódnom kéne Ezért, hát arra kérlek, hogy legyél őszinte Ébressz fel engem legbelül Hadd higgyem újra szentül Nem kell, hogy gyűlöljem magam Köztük, de mégis kívül Hadd üvöltsem nekik hírül Hogy nekem újra társam van A világot beoltanám sokszor. A vakcinám szeress!!! De máskor a világ olt be engem és senki nem keres Nem játszom el nektek, hogy a pajzsom nem reped Mert aki folyton karanténban él végül magában reked Adok és elbírok még sok mindent ,ha kell Ha az aksim utántölti az aki érdekel

Félig ösztönlény Néha elmém csak úgy érti meg szavam Ha félig ösztönlénynek érzem magam De a vadabb énem is táplálnom kell Hogy a szelídebbik ne kopjon el Amid fogytán máris feltöltenéd És újra írnál minden szép költeményt DE bent a láng csak addig fénylik Amíg vágynak rá és kérik Tisztelettel,hogy szolgáljon még Aki nem óvja meg kiég Mondd! Merre tart Az az élet ami hajt? És mondd Mennyit ér Hogyha túl hamar véget ér? Az időnk elfogy,tehát vágyunk jogos Hogy kiélvezzük,de csak az tudja aki okos Mert bent a láng...

Még 1x Éljen a rendszer és mocska A 21. századocska Még kisgyerek, de már szennyben És vérbe’ fürdetik csendben Itt közbe’ szív és csak szív majd Akit az ép ész és a szív hajt Mert félti azt amit épít És aki az életén szépít De aki nem uralja a félelmeit Azon más uralkodik és elveszik A fej ami a szívtől béna Az túl könnyű préda Nem hiszem el még1X Hogy mindig félnem kell Mer’ aki mindig félve ember az csak fél ember Nem hiszem el még1X Hogy mindig félnem kell Tudom, hogy jobb mint megijedni, de mégsem emészthet fel Jól tudod én is azt mondom Okosan és óvatos módon Kell lépni ,tenni, de merni Kell azoknak akik nyerni És nem behódolni vágynak A föld alatt is megtalálnak Ha a szerencsédtől elvárod Hogy csak ő érje el álmod És ami neked túl nagy lépést jelent Az ad nekem múltat, jövőt, jelent Hogyha jogos félek tőle De nem tehet tönkre

Minden reggel Itt vagyok veled én is láthatod Nyakig a szarban én sem tűröm el Nem a mi hibánk mégis rápakol Aki okozta, hogy ezzel űzzön el Mert mi még mindig tudjuk Hogy ez a hatalom mennyire mocskos És, mert mi sosem hagyjuk Hogy elvegyék ami fontos NEM!!! Tudom, hogy sokat veszthet Aki megpróbál valamit tenni De nem maradhatok veszteg Ha túl sokat akar elvenni Az a sok rohadt féreg Aki csak emberi állarcot visel De nincs bennük igazi lélek Jobb, hogyha nekik tényleg nem hiszel De amíg...

Közeli helyeken Közeli helyeken Dombokon hegyeken Kibelezett kőbányák üregében Közeli helyeken Dombokon hegyeken Most is visszhangzik a léptem Itt ül az idő a nyakamon Kifogy az út a lábam alól Akkor is megyek, ha nem akarok Ha nem kísér senki utamon Arcom mossa eső és szárítja a szél Az ember mindig jobbat remél Porból lettem s porrá leszek Félek, hogy a ködbe veszek

Újratöltés Megint forr bennem a vér ,hát Jöhet egy újabb olyan este Amikor sajátom úgy ütöm Mintha ez lenne az ellenfelem teste A meccsből én reggel kiszállok És minden jót kívánok Ne legyen megállj most a jónak Csak a hazug ,ostoba szónak Tudjuk le mára a bajt és Jöhet az újratöltés Ha van elég a wiszkiből, sörből Másnap estig ebből a bőrből Kimenőt kérnék, de előbb Belépőt ettől az édes nőtől A privát kis szférájába Valamikor hajnal tájba'