X-Men vagy Pókember? A két legsikeresebb kommersz képregény, és a két legsikeresebb kommersz képregényes filmadaptáció. Mindkettő jó kezekbe került a filmrevitelkor, és mindkettőből szórakoztató, színvonalas filmsorozat készült. Kérdés, hogy a Sam Raimi vezette pókcsapat tudja-e tartani a szintet a harmadik részben is? Lássuk hát.

Pókember (
Tobey Maguire) nem csak hálót, hanem házassági terveket is szövöget Mary Jane-nel (
Kirsten Dunst). Az elhatározást tett azonban nem követheti, mert ami csak lehet, az belerondít a tervbe. Például kiderül, hogy a jó öreg Ben bácsi gyilkosa nem is az, akit hittünk, és hogy az igazi tettes szabadlábon van. (
Thomas Haden Church alakításában, aki ráadásul akár kéttonnás Homokemberré is változhat, úgy mellékesen.) Mary Jane karrierje finoman szólva a béka alfele alá kerül. Az egykori Zöld Manó fia, Harry Osborn (
James Franco) emlékezetét veszti egy összecsapásban, így nem emlékszik arra, hogy kit is kéne igazából utálnia. A Hírharsonánál meginog Peter Parker vezető Pókember-fotósi széke egy talpnyaló/tenyérbemászó újonc, Eddie Brock (
Topher Grace) miatt. Egy szőkeség, a helyi rendőrfőnök modell-lánya is bonyolítja az összképet (
Bryce Dallas Howard). Ráadásul egy meteorittal valami furcsa fekete izé érkezik, ami később Peter Parkert civilben és Pókemberként is egyaránt valami félőrült emós bájgúnárrá alakítja. Ennyi bonyodalom mellett csoda, hogy száznegyven perces a film?
Amint az a fentiekben látható: igen, kicsit sok a gonosz elem benne. (A viszonyok folyamatosan változnak, a fele Pókemberhez áll majd, a másik fele összefog, ez átköltözik amabba, nem egy egyszerű menet.) Attól tehát senkinek sem kell megijednie, hogy nem lesz elég ellenfél: sok is ez a jóból. Megkapjuk a Pókember-univerzum összes létező kulcsfiguráját, Gwen Stacy-stül, Venom-ostúl, csak az a kérdés, egy részbe sűrítve akartuk-e mindezt?

Ami meghökkentően béna a filmben, azok a látványelemek. Hihetetlen, hogy ekkora költségvetésből (258 millió dolcsi, csak a filmre, marketing nélkül) ilyen béna effektekre tellett csak! Sam Raimi valószínűleg érezte is a vesztét, mivel az akciójeleneteknél igyekszik menteni a menthetőt, azaz össze-vissza kapkodni a kamerát, hogy ne lássunk belőlük semmit. Leplezni viszont sajnos nem sikerül a harcjelenetek kínosságát, azt viszont eléri, hogy a film felére kifolyik a néző szeme. A legneccesebbek a venomos részek: hiába nézne ki Méreg valami überfélelmetes ellenfélnek, sokat levon a jeleneteiből, hogy mindenki látja, az ipse egyszerűen nincs ott.
Túl sok a filmben az érzelgős jelenet is. Amikor megjelenik May néni (
Rosemary Harris), akkor már tudjuk, eljött az ideje a menetrendszerű lelkifröccs-félórának. Szerencsétlen karakter annyira idealisztikusan jóra lett megrajzolva, hogy minden jelenet végén azt várjuk, hogy jöjjön egy angyal és vigye fel karjaiban a mennybe. Oda e filmben még nem nyer bebocsátást, de rezonőrként azért mindig megszabja Pókember helyes jellemfejlődésének az irányát.

Családi film lévén néha a vígjátéki vonalat is erősíteni kellett. J. Jonah Jameson (
J.K. Simmons – túl sok itt a J.) főszerkesztő az ügyeletes idióta a filmben, aki futószalagon szállítja a poénokat (mint a Taxi-sorozat Gibert felügyelője). Ennek kapcsán karaktere abszolút komolyanvehetetlen lesz. A hülyeség non-plus-ultrája viszont a teljesen rendszeridegen félóra, amikor Peter Parkert mindennapjaiban keríti hatalmába a Méreg ereje. A film itt jó ideig teljes egészében, és váratlanul átcsap vígjátékba. Parker kellemes zenére hülyül meg: közröhej tárgyát képezi a nyílt utcán, majd nagymenővé avanzsálódik a jazz-klubban lévő közönség szeme láttára. Nem mondom, hogy nincsenek benne humoros jelenetek, de az egésznek inkább olyan „miafrancvoltez”-utóíze van.

A túlzások filmje a Pókember 3. Túl sok barátnő. Túl sok ellenfél. Túl sok dráma. Túl sok konfliktus. Túl sok műfaj. Túl hosszú játékidő. Valahogy azonban az egész film (a CGI-jeleneteket leszámítva) mégsem süllyed el vasmacskaként a májusi kasszasikerek dömpingjének tengerén. A korábbi részek szerelmeseinek ajánlott, a többieket meg úgyse fogja be
hálózni.